A szép Páistín

Szívem szerelme, szép Páistín!
Szíved és lelked rám nevet,
Hófehér melleid mint az almafa virágai,
Nyakad akár egy hattyú a tó felett.

Refrén
Te vagy az én kedvesem, én kedvesem,
Édes szerelmem, egyetlenem,
Rajtad kívül soha nem lesz senkim se,
Bárcsak egyszer feleségül vehetnélek végre.

Drága kedvesem, szép Páistín!
Orcáid akár a feslő rózsabimbók,
Képed az elmémből csak azzal űzöm ki,
Ha olykor az egészségedre iszok.

Refrén

A jókedvű, vidám városban lenne a helyem,
Vagy két árpasörös hordó közt lennék
A szép Páistín-nal a térdemen,
Akkor mindkettőnk egészségére innék.

Refrén

Kilencedik éjszaka fekszem gyötrődve,
Két bokor között az esőben,
Egyfolytában csak rád gondolok epedve,
De nincs hang, ami elérne kedvesem.

Mindenkit elhagyok, barátot és ellenséget,
És a világon egyetlen lány sem kell nekem,
De tudom, hogy soha nem hagynálak el téged,
Csak ha a koporsóban fekszem hidegen.

Refrén