Ég veled, Máigh

Százszor is ég veled Máigh,
Bogyók, fák és dombocskák,
Nemes vendéglátók, vagyon és birtok,
Versek, írások és sok vidám bajnok.

Refrén
De ó jaj, egész elgyengültem,
Se igazságom, társaságom, se vagyonom, se kincsem,
Se drágakövem, se örömöm, vidámságom, se életerőm nincsen
Mióta a magányosság lett a végzetem.

Ég veletek mindörökre vidám nemesek,
Bárdok, költők, bölcs és tanult emberek,
Kebelbarátaim, kik mind őszinték voltatok és hűk,
Hibátlanok, kiket a kapzsiság elkerült.

Refrén

Ég veletek is kedves ifjú hajadonok,
Jó híretek, értelmességetek, szépségetek, hamvasságotok,
És ég veletek, ti asszonyok, testtartásotok, kerülő útjaitok,
Játékaitok, beszédmódotok, arckifejezésetek, tisztaságotok.

Refrén2
Ó jaj nekem, a sok ivás és a lányok csókjai
Felemésztették birtokaim,
Biztos helyem az életben elvesztettem,
És elhagyott az életkedvem.

Ég veled te jó modorú, lágy ajkú lány mindenekfelett,
Erényes kedvesem, akit meg sem nevezek,
Aki miatt a távoli hegyekbe száműzettem,
Nincs nálad szebb Írországban, édes szerelmem.

Refrén

Eltévedtem, elbágyadtam, keserű lettem és hideg,
Gyenge vagyok és erőtlen, szánalmas és beteg,
A hegytetőn élek keserű magányban,
Csak a hanga és az északi szél a társam.

Refrén2

Ha az utcákon járok-kelek,
Átnéznek rajtam az emberek,
Az asszonyok egymást kérdezgetik:
„Honnan jött és ki ez itt?”

Refrén2